|
foltoska.freeblog.hu Hangulatok, érzelmek, aktualitások Keresés Utolsó kommentek - #31, Láng Attila: Szervusz! Amit a képeken estikének nevezel, az valójában a csodatölcsér... » - #18, niki: Szia! ez a képek nagyon jók az egész nagyon jó... » - #33, Kárpáti Zoltán: Köszönöm a jó tanácsot, szerencsére a fagy előtti időszakban bevittem... » - #33, cilusek: Kedves Zoltán! Ez az angyaltrombita kb. 8 éves. Eddig minden... » - #33, Kárpáti Zoltán: Szia! Légyszíves adj tanácsot a fenti képen látható angyaltrombita növény... » Legtöbb komment - #52 (6) - #3 (4) - #9 (3) - #24 (3) - #33 (3) Archívum Jelen 2009. október 2009. szeptember 2009. augusztus 2009. július 2009. április 2009. március 2009. február 2009. január 2008. december 2008. november Az összes Linkek freeblog főoldal Egyéb 
|
rezdülések
A keresett kifejezés:
2009. aug. 23.
Helyzetjelentés
Az éjszaka egy vihar vonult át a Balaton felett. Esett rendesen és a levegő hőmérséklete is lecsökkent. Így ma elmaradt a szokásos bicajozás.
Egyébként a kerékpárúttal kapcsolatban vegyesek a tapasztalataim. Nagyon jó hogy van. Jól kiépített és lehetőséget ad arra, hogy kicsit tekerjenek az ilyen magamfajták. Elég sokan használják, különösen a reggeli órákban találkoztam csoportokkal és magányos kerekezőkkel. Az Akarattya és Almádi közötti kb. 20 km-es útszakaszt immár többedszer tettem meg oda-vissza. Az út mentén sok és jól tájékoztató kerékpárút-tábla található, eltévedni lehetetlen. Amit hiányolok, hogy ezen a szakaszon egyetlen olyan tábla nincsen, amin km jelzés lenne, akár a szomszédos település, akár valamelyik távolabbi távolságát jelezné. Mivel nem közút mellett halad, nem lehet tudni, melyik településen vagyunk éppen. (erre legfeljebb abból lehet következtetni, hogy a jelzőtáblán a Tihany jelzés alatt mindig a következő település neve szerepel). Nincsen továbbá egyetlen kiépített pihenő-megállóhely közvetlenül a kerékpárút mellett, pl. pad, asztal, kerékpárparkoló, ahol egy kis pihenőt lehetne tartani. Egyetlen szemétgyűjtőt sem sikerült találnom. Ennek ellenére eldobott szemét nincsen az út melett. Viszont pozitívum, hogy több élelmiszerbolt mellett elhalad, ahol mindenütt udvariasak az eladók, hűtött ásványvíz és üdítő is kapható.
Jó lenne, ha a települések, illetve az egyéb érintettek is tennének a hibák ellen.
Egyébként a gyönyörű időt ajándékba kaptuk. Azért már érezhető az ősz közeledte: a vadgesztenyefák alatt már lehullott levelek hevernek, és a Balatonparti nyírek és nyárak is hullatják aranysárga lombjukat. A teraszon ülve elszórakoztattak bennünket a diót lopkodó mókuskák és a nappalok is érezhetően lerövidültek.
Pihenünk, mert erre már óriási szükségünk volt a mindennapok rohanása után.
Meghallgatjuk a rádióban az istentiszteletet, ez jelzi a vasárnapot, egyébként összefolynak a napok. Nem jó rágondolni, hogy már csak 3 nap és újra visszatérünk a taposómalomba. Igyekszünk ezt a kis időt még jól kihasználni.
2009. aug. 21.
Hurrá, nyaralunk!
Balatonakarattyára készültünk nyaralni, céges üdülőbe, ami közvetlenül a Balaton partján helyezkedik el, és egy hétre az egyik faházat birtokolhatjuk.
Már a megelőző napok is kicsit furcsán alakultak, ugyanis gyermekeink még az indulás előtti héten sem tudták eldönteni, hogy ki és mennyi időre jön velünk. Azért az indulás előtti napra kiderült: Ildi és a barátja jönnek, Marci pedig csak vasárnap-hétfő-kedden tart velünk, még nem tudható, hogy hányadmagával, ugyanis beneveztek a nagybajcsi főzőversenyre a barátjával. Érdekes lesz, mert eddig nem jeleskedtek a főzéstudományok terén. Azért drukkolok nekik.
A 9 órára tervezett indulásból éppen 10 óra lett. Két biciklivel a kocsi hátuljára szerelve indultunk. Kis családom fokozatosan adagolta számomra a meglepetéseket. Ildi lányom kb. 1 éve nem vezetett, de most feltétlenül ő akart, mondván 19-én nem lesz nagy forgalom, az sima hétköznap. Ehhez képest hosszú tömött sorokban vándoroltak a népek a Balcsi felé az utakon, lévén 4 napos ünnepet megelőző nap. Azért fellélegeztem, mikor Veszprém előtt átadta a kormányt az apjának. Ugyanakkor elővezették, hogy feltétenül be szeretnének menni a veszprémi Tescoba egy kis kiegészítő vásárlásra. No itt már rosszat sejtettem, ismervén lánykám vásárlási szokásait. A forró parkolóban való röpke 1 órás várakozást kicsit enyhítette, hogy ebből 20 percet a tankolással töltöttünk, ahol Zoli nekem ecsetelte a pofátlanul előretolakodó "bunkókák" családfáját, persze csak és kizárólag az én szórakoztatásomra. Azért saját levünkben főve egyszercsak megpillantottuk egy tömött bevásárlókocsi mögött mosolygó gyerekeinket, és már nem is tűnt olyan hosszúnak az út a célig. Útközben felvilágosítottak arról is, hogy kiket hívtak meg a különböző napokra, hogy látogassanak meg bennünket egy jó fürdőzésre, egy jó kajálásra.
Kipakolás után ők megrohamozták a Balatont, én a kaja melegítésével és tálalásával foglalatoskodtam. Nem említettem, hogy bal alkarom a gyümölcscentrifuga-szétrobbanását követően még nem gyógyult be, sőt begyulladt és váladékozik, így fürdésről szó sem lehet. Enyéim úgy vigasztaltak, hogy így nagyobb lehetőségem lesz az ő ellátásukkal törődnöm, nem veszi el a fürdés az időmet. Tudják ugyanis, hogy napozni nem szeretek.
Életem párja sűrűn idézgette az egyik schneebergi kirándulásunk alkalmából általam mondott monológot (miszerint én ezen a lejtőn le nem tudok menni a besötétedésig, hagyjál itt és neveld fel a gyerekeket), hogy voltam én már ennél nehezebb helyzetekben is.
Azért lassan kialakult a napirend. Mivel én korán kelő vagyok, a többiek pedig sokáig szeretnek aludni, korán reggel elmegyek bicajozni - milyen jó a balatoni kerékpárút - 15-25 km a napi adagom, hazafelé a bevásárlást is el tudom intézni. Mondjuk, számomra ez a nap fénypontja: a hajnali hűvösben magányosan tekerve lehet gondolkodni mindenféléről. Kifejezetten élvezem.
Hazaérve az éppen ébredező család reggeliztetése után már csak a mosogatás vár, na ezt időnként Zoli elvégzi helyettem.
Szintén az ő zseniális újítása, hogy egy szemeteszsákot szigetelő szalaggal rögzítve a karomra, még fürdeni is tudok. Igaz, hogy úgy néznek rám a parton, mintha leprás lennék, de a hűs habok mindenért kárpótolnak.
A mobil netnek köszönhetően nincs unatkozás a forróságban sem.
A mai napon az ifjúság készíti az ebédet: Paprikás krumpli lesz bográcsban főzve. Máté hősiesen készíti a hozzávalókat, lánykám viszont nem ilyen kitartó: időnként leszalad fürdeni és ecseteli, hogy nem kell annak az ebédnek olyan korán elkészülnie. Zoli olvas, én meg netezek. Azért így ki lehet bírni!
« 2009. július2009. szeptember »